A kecsketejet a tehéntej-cukorra allergiás betegek is fogyaszthatják, mivel kevesebb a laktóztartalma, mint a tehéntejnek. Kevésbé okoz nyáktermelést a gyomor és a bélrendszerben és a gyomorfekélyes betegeknél. A tej a gyomorba érkezve a pepszin hatására megalvad. A tehéntej - összetételéből és jellegéből adódóan - nagy pelyhekben alvad, míg a kecsketej kisebb pelyhekben. Az alvadék a kecsketej esetében lágy, míg a tehéntej esetében keményebb (nehezebben emészthető). A tehéntej alvadék-pehely mérete 15-200g, átlagosan 70 g, míg a kecsketej alvadékpehely 10-70 g között változik, átlagosan 36 g. Ezek a kisebb pelyhek könnyebben emészthetők. Ha az esszenciálisan szükséges aminosavak könnyen felvehető formában állnak rendelkezésre egy gyenge szervezetben, mindenképpen hatékony javulásra számíthatunk.[1] A kecsketej a tehéntejnél enyhén édesebb, tejszínesebb ízű. A kecsketej sikeresen helyettesíti a tehéntejet olyanok étrendjében, akik allergiásak a tehéntejre.[2] Azonban a tehéntejhez hasonlóan a kecsketej is tartalmaz laktózt (cukrot), és a laktózérzékenységben szenvedőknél bélrendszeri problémákat okozhat.[2] Ez is tartalmaz kazeint, az emlősök tejére jellemző egyik proteinfajtát. A népgyógyászat világszerte számos betegség gyógyításában használja a kecsketejet. A világ több részén az antibiotikumok felfedezése előtt a TBC gyógyításának fontos eszköze a kecsketej-kúra volt.[forrás?] Az ókor óta ismeretes, hogy az anyatej pótlására is a kecsketej a legalkalmasabb, mivel összetétele a többi tejhez képest a legjobban hasonlít az anyatejhez. (A görög mitológia szerint Zeuszt is kecsketejen nevelték.) Hazánkban a múlt században sok jómódú házban a dada tejét kecsketejjel helyettesítették./a